Bátran kijelenthetem, hogy életem legfinomabb tiramisuját egyik kedves régi barátom édesanyukája készíti. A receptet tőle kaparintottam meg réges-régen:) Persze, hozom majd az eredeti olaszt is, hisz ha már megtanították a szakácssuliban miért is ne mutatnám be, de ez 100x felülmúlja:) Bárki kóstolta eddig tényleg csak rosszullét után bírta azt mondani, hogy elég, de 2 óra múlva jöhet még:) Fotózás során segítségemre volt FN barátom, aki hősiesen tartotta a vaku áradatban a tiramisum:) A hosszú fotózás hátránya kissé meglátszik a desszerten is, hisz a desszertgyűrűből kivéve 1 óra melegben kissé megadta magát, de FN gond nélkül így is befalta:)

Hozzávalók egy nagy tálhoz (30x25 cm):

500 g mascarpone

6 tojás

6 ek nyírfacukor

3 ek házi vaníliás cukor (vagy 2 csomag bolti)

400 g babapiskóta

4 dl frissen főtt fekete kávé (vagy nescafé)

2 ek rum

csipet só

kakaópor

1. A kávét megfőzzük és hozzáadjuk a rumot.

2. A tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját a cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk a mascarponét.

3. A fehérjét kemény habbá verjük egy csipet sóval.

4. A mascarponés keverékbe óvatosan beleforgatjuk a tojáshabot.

Összeállítás:

1. A piskótákat egyesével belemártjuk a rumos kávéba (óvatosan, rövid ideig, nehogy szétázzon), majd onnan átemelve egy jénai tálba rakosgatjuk egymás mellé a babákat:)

2. Ahogy megvan az első szint beborítjuk a mascarponés masszánkkal, majd jöhet rá még egy szint babapiskóta réteg és a tetejére ismét a mascarpone massza.

3. Egy éjszakára lefedve a hűtőbe tesszük, de minimum 4 órára.

Tálaláskor kakaóporral szórjuk le a tetejét. Persze lehet trükközni, hogy már készítéskor is teszünk a rétegek közé kakaóport, illetve citromhéjat is reszelhetünk bele, de ez egy szuper alap tiramisu, amit ezerféleképpen kezdhettek el variálni:) Engem még nem vitt rá a lélek, mert tökéletes és mindig ezt kívánom. Ja, és majd elfelejtettem, hogy ez a prototípus desszertgyűrűben készült ugyanezzel a rétegzési technikával:)